Műtőben lenni jó!

Interjú Juhász Péterrel

Mikor döntöttél úgy, hogy plasztikai sebész leszel? Emlékszel egy konkrét pillanatra? Tudtad rögtön az elején?
Talán hatodéves koromban. Akkoriban az egyetemen nem tanítottak külön plasztikai sebészetet, sebésznek kellett tanulnom, és utána képeztem még magam. Nagyon érdekelt egyébként a történelem is, egy ideig még egyetem előtt gondolkoztam, hogy történész leszek. Aztán az orvosi mellett döntöttem, és onnantól nem volt megállás.

Hogy látod, milyen trendek várhatóak idén Magyarországon?
Azt gondolom, hogy a személyre szabottság lesz egy vezérfonal, ami egyre inkább megvalósulni látszik. Ez azt jelenti, hogy nem kell sablonos megoldásokban gondolkozni, hanem minden páciensnek a saját problémájára kell megoldásokat kitalálni. Egy problémára természetesen lehet többféle megoldás is, és ebben kell aztán igazán odafigyelni, hogy a páciensnek és a doktornak mi az, ami a legjobban megfelel ezek közül. A kis dolgoktól egészen a nagy dolgokig. A beavatkozások számát és sorrendjét ugyanúgy érdemes finomhangolással csiszolni. De az is egy fontos trend, hogy ma már a pácienseknek nincs idejük sokáig pihenni, hamar túl akarnak lenni a lábadozáson, ezért az összevont, de szintén személyre szabott műtétek felé megyünk. Például mellplasztika has plasztikával együtt, zsírszívással kiegészítve nagyon gyakori kérés gyerekszülések után. Ez az úgynevezett teljes „mommy makeover” az egyik véglet sok órás műtéttel, a másik pedig a 10 perces, rövid, műtétet nem igénylő beavatkozások.

Mesélsz egy kicsit részletesebben ezekről a gyors beavatkozásokról?
A leggyakoribb gyors beavatkozások a töltések: ránctöltések, szájnagyobbítás, hiánypótlás (az eltűnt zsírt pótlása az arcba), ide tartoznak a botox kezelések is, valamint a szálak, amiket a köznyelv aranyszálaknak hív – bár ma már szuper felszívódó szintetikus fonalakkal tudunk tartósabb arcemelő hatást elérni. Azért ennyire népszerűek, mert ezek után a gyors beavatkozások után vagy egyáltalán nem kell otthon maradni, vagy maximum 1-1 napot kell pihenéssel tölteni. Tehát nagyon munkahelybarát megoldások. A fonalbehúzást szokták ebédidős liftingnek is hívni, mert olyan gyorsan megy. Kiszaladsz ebédidőben, és egy saláta helyett kapsz pár fonalat, aztán vissza is tudsz sétálni a munkahelyedre. Utókezelést igényelnek ezek a beavatkozások, de munkából való kiesést nem.

Nekem úgy hangzik, hogy a plasztikai sebész kicsit pszichológus is. Ha én, mint páciens megkereslek, és elmondom, hogy mik a problémáim magammal, neked rá kell jönnöd, hogy erre milyen megoldások vannak, amitől én a legboldogabb leszek hosszú távon. Mennyire látod ezt a kettőséget?
Szerintem ez egy alap: ráérezni és rátalálni arra a megoldásra, ami a páciensnek a legjobb, és amit biztonsággal tudok neki ajánlani. Amiről én tudom, és ő is elhiszi, hogy megoldást fog biztosítani. Az esetek nagy részében úgy keresnek meg, hogy van valami baj, de nem tudják pontosan meghatározni, hogy mi. Csak úgy szabad hozzálátni a beavatkozásokhoz, ha a páciens meg tudja fogalmazni, hogy mi a baj, hogy neki mivel van problémája. Kezdő korom egyik gyönyörű példája volt, amikor beugrottam azoknak a kérdéseknek, hogy “doktor úr, nézzen rám, hát nem látja?” Erre a kérdésre nem lehet nekünk válaszolni, ezt nekik kell tudni megfogalmazni.

Mi a kedvenc része a munkádnak? Az egész folyamatban mi az, amit a legjobban élvezel?
Operálni.

Mindegy, hogy milyen jellegű beavatkozást? Lényeg, hogy műtőben legyél?
Mondjuk, hogy műtőben lenni jó. Amikor az ember elindul a műtőbe, kint még őrület van, aztán elkezdek bemosakodni, ami egy hosszadalmasabb dolog, és szép rákészülés. Elengeded a kinti feszültséget. Az a jó, amikor odáig eljutsz, mert utána teljes nyugalom van. Ha profi kollegákkal dolgozom, akkor nagyon jó. Az ember fejében már előtte összeáll egy műtéti terv, és megnyugtató ehhez tartani magad.

Azért egy hosszabb műtét nagyon nagy koncentrációt igényel. Ez fárasztó? Mennyire veszi igénybe a szervezetedet?
Nem tudom, én akkor ott a műtét alatt nem érzek fáradtságot. Utána is maximum másnap. Egy húzós nap után másnap nem szeretnék találkozni magammal.

Mi az, ami kikapcsol egy ilyen fárasztó nap után?
A kutyasétáltatás. Illetve ez nem is séta, nevezzük inkább kirándulásnak. Berakom a kutyát az autóba, elmegyünk a Kamaraerdőbe, és sétálunk egy nagyot: hegyre fel, hegyről le, óránként 5-6 kilométert teszünk meg. Zsófi három éves, egy német vizsla és egy labrador keveréke, enyhén szólva szeret mozogni és játszani. Hihetetlen intelligenciája van, minden kutyát rá tud venni, hogy játsszanak vele. Nagyon figyel rám is, ha sétálunk, sosem megy el túl messzire, mindig visszajön, hogy megnézze, jövök-e, jó irányba megyünk-e. Nagyon sok finom kis játékunk van kettőnknek.

Aztán amikor átjönnek a gyerekek, az igazán fantasztikus. Igaz, hogy mindegyiküknek mást kell főzni: halászlé és csirke fronton komoly egyeztetéseket folytatunk. Általában én főzök, ők esznek, de néha vannak hatalmas közös főzések. Ilyenkor persze muszáj egy-két fröccsöt is meginni, vagy egy pohár sört. Ezek így különösen jó hangulatúak.

Azért ez mind aktív kikapcsolódás. Tudsz néha teljesen leengedni, és lustulni kicsit?
Tudok lustulni, hogyne. Ilyenkor olvasok. Viszonylag sok szakirodalmat nézek, az interneten egyre több minden hozzáférhető. Rengeteg jó ötletet lehet gyűjteni. Mondtam múltkor egy páciensnek, hogy van egy új módszer a has plasztikára. Ő kerek szemekkel kérdezte, hogy hogy kezdek én neki egy ilyen új technikának? Ha 30 éve operálsz, akkor már az új módszerek nem annyira újak, ráépülnek az alaptudásra. De a szakirodalom és az újdonságok mellett a régi nagy szerelem a történelem. A történelmi könyvek és folyóiratok. A rendelőben folyamatosan frissítem a történelmi témájú újságokat, ennek aztán a páciensek is nagyon örülnek. Erre is van egy történetem: az egyik férfi páciensemnek várnia kellett egy pár percet a megbeszélt időponthoz képest. Amikor elnézést kértem tőle, azt mondta: „Semmi baj, nem volt eddig időm, hogy elolvassam ezt a cikket, és már múltkor kinéztem magamnak, úgyhogy köszönöm, hogy elolvashattam.”

Ez így van a szakirodalommal is? Szörfözöl a neten és csemegére vadászol? Vagy mindig van téma, ami érdekes lehet?
Vannak olyan témák, amiket szeretek nézni folyamatosan, mert érdekel, hogy merre változik. Például a szájtöltés – milyen technikával, hogyan, mit lehet elérni. Ahogy nézem, azt próbálom magamban összerakni, hogy ebben mi az ötlet, mi a jó, amit itthon is lehet hasznosítani. Vagy éppen mi az, ami kevésbé jó, és máshogy csinálnám. Ugyanez van a fonalakkal is. A rengeteg különböző típusú fonál behúzási iránya a nagyon érdekes. A töltéseknél pedig, hogy mit és hogyan töltenek, mi a trend. Sok apró finomság van. Jön egy gondolat, amit kicsit átalakítok, megnézem, hogy mások, hogy csinálják, és szintetizálok.

Melyik országokat érdemes követni trendekben? Honnan érdemes ötletet meríteni?
Sok dél-amerikai oldalt nézek meg: brazilt, kolumbiait. És rengeteg amerikait is. Mindegyiknek van előnye-hátránya. A dél-amerikaiaknál nagyon nagy kultusza van az esztétikai sebészetnek, és sok újdonságot, szellemes ötletet találnak ki. Fantáziadúsak, különösen a brazilok. Az amerikaiak pedig azért figyelemre méltóak, mert nagyon specializálódtak. Náluk nem általános plasztikai sebészek vannak, hanem általában egy bizonyos szakterülettel foglalkoznak. Új szemléletet is tudnak hozni az arcfelvarrásba. Nagyon szép eredményeket lehet elérni, ha nem a teljes arcot akarjuk varrni, hanem megemelni szeretnénk az arc bizonyos részeit. A középarc-emelés alsószemhéj-plasztikával együtt fantasztikusan működik, és nem kell az egész archoz hozzányúlni. Gyönyörű eredményeket értem el igazán megereszkedett arcoknál – legalább 10 évet le lehet így fiatalodni. Ezt a módszert egy iráni származású amerikai plasztikai sebésztől lestem például. Az ő könyve itthon szinte megszerezhetetlen és nagyon értékes szakirodalom. Egy amerikai páciensem hozta el nekem a kézipoggyászában – a három kötetes könyv darabja négy kiló körül van – mert Európában nem is lehet megrendelni.

Akkor nem bántad meg, hogy a történelem helyett a plasztikai sebészetet választottad?
Nem. Anyukám mondta még az egyetemi jelentkezések előtt, hogy ha orvosnak tanulok, hobbi történész még lehetek mellette, fordítva már nem megvalósítható. És teljesen igaza lett.